Itt éltem, amikor Sherryvel először randevúztunk. Nyilvánvalóan az én csodálatos tervezői érzékem nyerte meg a tetszését (az, vagy az a tény, hogy tudta, van még mit javítani).
Igen, egy futon büszke bérlője voltam a nappali sarkában. Így zajlik egy szegény, éppen az egyetemet végzett srác élete, aki megpróbál boldogulni New Yorkban. Megosztottam ezt az egy hálószobás lakást Long Island Cityben, Queensben két másik sráccal (az egyik a hálószobát kapta, a másik a nappalit velem).
A magam védelmében csak két hónapig laktam ott, amíg a barátaim bérleti szerződésének lejártát vártam, hogy együtt költözhessünk az Upper West Side-ba (ahol saját szobám lesz, köszönöm szépen). Puszta véletlen volt, hogy rövid itt-tartózkodásom alatt megkedveltem Sherryt… azt hiszem… remélem…
Ja, és meg kell jegyeznem, hogy ez a csodálatos kilátás a nappalinkból. Kicsit elviselhetőbbé tette a fejem feletti ruhákkal való alvást.
